Bálványosvár — A Várrom és a Túraútvonal a Fürdőtől

Bálványosvár Erdély egyik legrégebbi vára, amelyet az Apor nemesi család épített a Vár-hegyen, mintegy 1056 m magasan, Bálványos üdülőhely felett. A neve a „bálvány" szóból ered, innen a „Pogányvár" elnevezés is. A romokhoz sárga ponttal jelzett ösvényen jutsz el, kb. egyórás sétával az üdülőhely központjából.

A hagyomány — Apor Péter által idézett, 1402-es Zsigmond-kori oklevél alapján — a vár építését a 11. századra, Szent István király (1000-1038) idejére teszi. A belső falak Béla idején (1235), a külső falak IV. László alatt (1272-1290) épülhettek. Első okleveles említésében „Castri Baluanus" néven szerepel.

A 14. századtól bizonyosan az Apor család birtoka volt, valószínűleg királyi adományként. 1603-ban Apor Miklós özvegye végleg elhagyta a várat és Torjára költözött — innentől indult a hanyatlása. A 17. század végére már lakatlan volt.

A név a „bálvány" szóból ered. A hagyomány szerint az itt élők még bálványokat imádtak, amikor a környék már keresztény volt — innen a „Pogányvár" elnevezés. A Ferenczy István által 1942 és 1971 között vezetett ásatások során római gyöngyöket, vas lándzsahegyeket, régi kulcsokat és középkori kerámiát találtak.

Az egyik legismertebb legenda szerint Apor László erdélyi vajda itt, Bálványosvárban őrizte a magyar Szent Koronát. Bár nincs rá szilárd bizonyíték, a történet hozzájárul a hely titokzatos hangulatához.

A fő torony (öregtorony) az 1970-es földrengéskor omlott le, innen a ma látható csonka forma. A torony alapja kb. 10×10 m volt, magassága mintegy 20 m, falai 2,1-2,3 m vastagok, négy szinten. A felső vár falainak kerülete kb. 160 m volt; a déli rész teljesen romos, a többi fal 5-6 m magasan maradt fenn.

Az ösvény az üdülőhely központjából indul a Középső-csúcs felé, majd a Vár útján, sárga ponttal jelölve. Kb. egy óra, lombhullató erdőn át. Tervezd meg az érkezést a megközelítési útmutatóval, a tájékozódáshoz használd a térképet, szállásért pedig lásd a szállás oldalt.